Gyöngyöspata története
Ez a terület már a magyarok előtt is lakott volt. Vaskori, avar és a honfoglalás kori sírokat is tártak fel. A honfoglalás idején az Aba nemzetségnek jutott a terület. A településen 10. században várat építetek (Pata vára). Anonymus szerint:"…Akkor Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edemennek a Mátra erdőiben, ahol az unokájuk, Pata később várat épített." Az ásatásokból kiderült, hogy a vár Gyöngyöspata felett emelkedett: őseink a fennsík peremén 4-5 méter széles árkot ástak, és annak belső oldalától két méterre agyagba ágyazott, kb. 400 méter kerületű kőfalat raktak. Erre szorosan egymás mellé fektetett vaskapcsokkal összefogott rönköket fektettek. A faépítményt agyaggal tiporták be, helyenként kürtőket is falaztak. A fát meggyújtották, s az vörös tömbökben kiégette a feldombolt agyagot. Így készítették el a 3-6 méteres sáncot.
Pata rokonságban állt a nagyfejedelem családjával. Új kapcsolat szövődött közöttük, amikor későbbi utóda Aba Sámuel 1010 körül feleségül vette Géza fejedelem lányát. Aba Sámuel idején épült a vár mellett, a Póctetőn 1010-ben a főesperességi templom, a Szent Péter-templom, ahonnan 40 település egyházi életét irányították.
1234-ben II. András király Sükkösd fia Demeter, királyi főétekfogónak ajándékozta, aki a Nekcseyek őse volt.
1299-ben Demeter unokái örökölték a birtokot, Sándor fia Demeter lett Gyöngyöspata gazdája. 1301-ben az Abák nagy része birtokát vesztette: Csák Mátéval és Aba Amádéval szövetkeztek Károly Róbert ellen, akinek a rozgonyi csata megpecsételte a sorsát. Nekcsey Demeter megmaradt a király hűségén. Műveltsége, egyetemi tanulmányai alapján a királyi udvar körül csoportosuló fiatal nemesek, lovagok irányítójává vált. 1316-ban elnyerte a tárnokmesteri méltóságot, ő intézte a királyi pénzügyeket 1338-ig. Az ő nevéhez kapcsolódik a firenzei mintára vert aranyforintot megteremtő pénzreform bevezetése.(A helyi általános iskola az ő nevét viseli.)
A 14. században Demeter tárnokmester unokái, Sándor és Miklós Pata kegyurai, akik a birtokrészről lemondó Péter öccsüket 1300 márka arannyal, 10 vég különösen finom posztóval és 60 lóval kártalanították. A század végén Ilosvai Leusták és az Aba nembeli Kompolti István próbálta megszerezni a birtokot, de Zsigmond király Szécsényi Frank országbírónak és nejének, Kont Katalinnak adta zálogba 2000 aranyforintért.
1455-ben és 1460-ban Guthi Országh Mihály és Losonczy Albert kapta meg Szécsény Lászlótól 40000 forintos zálogkölcsön fejében Gyöngyöst és környékét, így a patai birtokot is. A várat 1459-ben / más források szerint 1460-ban[3]/ cseh husziták támadták, és szállták meg a cseh Giskra emberei Zagyvafői Andriskó és Ulrik vezetésével, kb. 600 fő lovas és szekerező gyalogos sereggel. Héderváry László egri püspök a királyt hívta segítségül. Hunyadi Mátyás Rozgonyi Sebestyént küldte a husziták ellen. Hosszú alkudozás és a zsoldosok szétszéledése után maga Mátyás király vezetésével indult meg az ostrom. Végül a király serege első győztes csatáját itt vívta meg, július 18-án a csehek szabad elvonulás fejében feladták a várat. Mátyás király a "sok és súlyos kárt szenvedett" Patát mezővárosi rangra emelte és mentesítette a kamarai adó alól. Kegyúri jogon káplánjának, Nenkei György egri kanonoknak adta a 100 aranydukátot jövedelmező patai főesperességet. A 15. században Heves vármegye harmadik legnagyobb települése volt, Eger és Gyöngyös után.
A 16. század első felében Losonczy Albert fia, István, a temesvári hős volt a falu földesura, aki Országh Mihály fiának özvegyével az egész hatalmas birtokot megörökölte. Az ő halála után családja és az Országh örökösök pereskedtek Pata birtoklásáért, amíg 1567-ben Miksa király birtokába nem került, aki Guti Országh Borbála férjének, Török Ferenc dunántúli főkapitánynak adományozta. Ez azonban már csak névleges, hiszen 1554-ben a falu török kézre került, szultáni birtok lett, a budai pasa igazgatta. Ekkor lakossága csekély gabonatermeléssel, állattartással és borászattal foglalkozott. Lakossága ugyan megfogyatkozott, de a hódoltság utolsó évében (1685) is Heves fizetésképtelen falvai között a legnépesebb.
1669-ben Hamvay Ferenc alispáné lett, kinek birtoklása után gyakran cserélt gazdát az uradalom, de a várat többé nem építették fel.
Itt írták az 1886-ban megtalált Patai graduále néven ismert 16. századi kódexet, amely gregorián és magyar nyelvű énekeket tartalmaz.
Az 1965. évi feltárás során a felszín alatt megtalálták a kőből, az átégetett földből és fából épített vár keleti szakaszainak részeit, az egykori palánkvár megszenesedett gerendamaradványait, melyet ezután betemettek.
2013-ban a gyöngyöspatai képviselő-testület egyhangú szavazással új címert fogadott el.[forrás?]
A közigazgatási és igazságügyi miniszter javaslatára 2013. július 15. napján városi címet kapott.[4]
Nevezetességei
A 12. században épült és az idők során folyamatosan bővített, átépített Kisboldogasszony-templom a település legfőbb látványossága, illetve a benne található Jessze-fa oltár, ami Európában egyedülálló műkincs, Jézus családfáját mutatja be.
A városban ezen kívül található még egy műemléki védettséget élvező, 18. században emelt kétnyílású barokk kőhíd rajta egy Nepomuki Szent János-szoborral, valamint egy Tájház, ami a helyi népművészet emlékeit mutatja be
